Hogyan tör utat magának az írás utáni vágy és hogyan válhat a saját család az irodalom alapanyagává? Hogyan alakítja az írást a kívülállás tapasztalata vagy épp ellenkezőleg, a különlegességérzet? Bíró Zsombor Aurél és Fenyvesi Orsolya első regénye is idén jelent meg, és pusztán a fülszövegek alapján úgy tűnhet, hogy a két kötet nem is állhatna távolabb egymástól, mi olvasás közben bőven találtunk közös jegyeket, így adta magát, hogy egyszerre hívjuk el őket a Nem rossz könyvek podcastbe. 

Biró Zsombor Aurél regénye, a Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek a felszínen egy huszonéves pesti fiatal felnövéstörténete, de közben folyamatos kekeckedés az aufofikciós divattal, mellé pedig vicces és sokszor zavarbaejtően őszinte (vagy legalábbis annak tűnő) szembenézés a családi örökséggel, az egónk és a maszkulinitás működésével.

Fenyvesi Orsolya több verseskötet után először írt prózát, A minótaurosz és én a kötet saját címkéje szerint „mágikus ars poetica”, és még a műfaji besorolása sem magától értetődő kérdés. A regény története egy egyszerre ismerős, közben mégis nagyon idegen, apokaliptikus világban játszódik, ahol az Orsi nevű fiatal főszereplő egy depressziós minótauroszhibridet kap a szüleitől, hogy aztán a képzelőerőnket intenzíven igénybe vevő események sorozata induljon el ezzel. 

A tartalom:

• 00.00 Felvétel a könyvfesztivál után, és pár könyv, amit még olvasatlanul, de már ajánlunk:  Olga Tokarczuk - Az érzékeny narrátor,  Claire Keegan - Már későn, Sally Rooney - Intermezzo, Didier Eribon - Visszatérés Reimsbe, Mihail Zigar - Az Ukrajna lerohanásáig vezető út, Ivana Dobrakovová - Torino árnyékában és Fabiny Tamás - Júdás, az elveszett tanítvány. Az említett beszélgetésünk Fáber Ágostonnal az Eribon könyvéről (is) itt hallgatható vissza. 
• 8.10 És két új regény, amit mostanában olvastunk, és ami a témánk lesz: Biró Zsombor Aurél - Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek és Fenyvesi Orsolya - A minótaurosz és én. 
• 14.00 És akkor a vendégeink: Bíró Zsombor Aurél és Fenyvesi Orsolya. És a rögtön adódó kérdés: miért ír valaki első regényként rögtön felnövéstörténetet? „Nem volt túl traumatikus a gyerekkorom, ebből kellett főznöm valamit” és „Költő vagyok, aki mindig állította, hogy nem lenne képes történetet írni.”
• 19.00 Család, mint alapanyag: mennyire jár konfliktusokkal ez? „Hajlandó voltam egykét jelenetet feláldozni azért, hogy apám még szóba álljon velem.”
• 21.20 Az egyik közös jegy a két regényben: az írás iránti vágy. Az írás, mint színtiszta öröm, és az írás, mint a mindennapos hozzáállás az élethez. A kívülállósság tapasztalata és a különlegességérzés. 
• 26.30 Még egy közös jegy: az olvasói szokásos és elvárások állandó felborítása. „Teljesen random történnek az emberrel iszonyatosan hisztérikus dolgok az életben, nincsen nagy kép, nincsen semmi összefüggés.” „Ezek az autofikciós önéletrajzi könyvek, amik az utóbbi években nagyon nagyot mennek, ezek majdnem mind kamuk.”
• 32.20 A nyelv és a történet viszonya. Két eltérő irány: amikor a nyelv van előbb és az írás őrülete mozgatja a szöveget, vagy amikor exceltáblák felől születik a szöveg. És a nevek bulvármágiája az irodalomban. 
• 41.10 Maszkulinitás, szőr és átalakuló nemi szerepek, és ezek megjelenése a Visszatérő álmomban. És a felmerülő SZFE-foglalásos szál, ami végül kimaradt.
• 46.50 Műfaji besorolások és életkori ajánlások, miért ennyire fontosak ezek még mindig, és mi a baj ezzel. És hasonló felmerülő kérdések a A minótaurusz és én nyomán. 
• 49.20 3 + 3 könyv, amit Bíró Zsombor Aurél és Fenyvesi Orsolya ajánlott: Németh László - Iszony, Ben Lerner - Az iskola Topekában, Ottessa Moshfegh - My Year of Rest and Relaxation, T. H. White - Üdv néked, Arthur, nagy király, Mircea Cărtărescu - Szolenoid, Thomas Mann - Varázshegy

Továbbra is várjuk a könyv- és témaötleteket a facebookos csoportunkban! Addig is további könyves tartalmakért ajánljuk Anna Instagramját és Bence Nemrosszkönyvek Instagramját, ahonnan a podcast nevét is kölcsönöztük.

A műsor meghallgatható a 444 Spotify- és Apple Podcast-csatornáján is, az eddigi részek:

• #1 Kedvenc könyveink korábbi életszakaszainkból
• #2 Miért szeretjük annyira a skandináv irodalmat?
• #3 Mit tud kezdeni az irodalom a magyar politikával?
• #4 Mit olvasol, amikor gyereked születik? – anyaság az irodalomban
• #5 Ezek voltak a kedvenc könyveink 2023-ban
• #6 Hogy lesz egy könyv az év legjobb könyve?
• #7 Hogyan érdemes Krasznahorkait olvasni?
• #8 Hogyan lehet regényt írni egy bipoláris depresszió történetéből?
• #9 Tízmillió kis privát pokolban él mindenki, erről nem lehet regényt írni
• #10 A népmesék sokszor túl korán jönnek, a kiskamaszok valós problémáiból viszont nem kérünk
• #11 Aki úgy tud a lélekről írni, hogy közben elkerülte a guruvá válást
• #12 10 évvel a halála után jelenik meg Márquez új könyve, amit nem is akart kiadni
• #13 Szabó Magdának fontos volt, hogy a szomszédasszony is megértse, de mégse hazudjon
• #14 Mit jelent ma költőnek lenni Magyarországon?
• #15 Túlmentünk már azon, hogy mindent érdemes ironikus gúnnyal kezelni
• #16 A legfontosabb, hogy a tanár ne utáltassa meg az irodalmat a diákokkal
• #17 Ilyen az, amikor valódi tétje van az irodalomnak
• #18 Nádasdy Ádám: Nekem muszáj folyton fickándoznom
• #19 Jó volna, ha nem lenne szabad kétszer ugyanazon a néven könyvet írni
• #20 Máté Gábor: Ki kell állni a kultúra hatása ellen, hogy a józanságunkat megőrizzük

Címlapkép, vágás: Botos Tamás