Eger nagyságú várost veszítünk el gyógyítható betegségekben: miért tart itt Magyarország?
Az elmúlt években egyre gyakrabban találkozhatunk olyan – gyakran gyógyíthatatlan betegségekre kifejlesztett – személyre szabott, innovatív terápiákkal, amelyek korábban csak a leggazdagabbak számára voltak elérhetőek. Bár ezek a modern kezelések még mindig rendkívül költségesnek tűnnek, a gyógyszerfejlesztés összetett ökoszisztémája, a hosszú távú kutatási ciklusok és a szabadalmi rendszerek mögött szigorú gazdasági összefüggések állnak. Ugyanakkor egyáltalán nem elrugaszkodott vagy elképzelhetetlen, hogy ezek a korszerű terápiák előbb-utóbb – akár részben – a társadalombiztosító által is finanszírozhatóvá váljanak, hiszen a betegek gyógyulása révén elért hosszú távú társadalmi és gazdasági megtakarítások igazolhatják a ráfordítást.
Milyen gazdasági mechanizmusok és fejlesztési ciklusok határozzák meg az innovatív gyógyszerek árát és megtérülését? Érdemes-e finanszírozni olyan terápiákat, amelyek teljes gyógyulás helyett csak az élet pár évvel való meghosszabbítását ígérik? Milyen lemaradásokkal küzd Magyarország az új terápiákhoz való hozzáférésben, és milyen rendszerszintű döntésekre lenne szükség a hazai közegészségügy fejlesztéséhez?
Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Szalóki Katalinnal, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének (AIPM) igazgatójával.
Az epizód az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének támogatásával jelent meg.



