Szendrői Gáborral, a Concorde MB Partners ügyvezető partnerével beszélgetünk. 

• 00.00: 2010 és 2026 között hogyan változtak a tuladjonviszonyok a magyar válallati szférában? Már 2010-ben tudtuk, hogy egészségtelen, duális struktúra alakult ki. Orbán ambíciója volt, hogy fenekestül fölforgat mindent. Fölforgatni sikerült is ezt-azt, de a végeredmény láthatóan gyatra. 
• 03.40: Kialakult Európa új munkamegosztása, ebben a Magyarországnak fontos szerep jutott. Bekapcsolódtunk az európai értékláncokba, de sajnos nagyon alul. 2019-re ez a modell kifújt. A közepes jövedelem csapádjába kerültünk. Az orbáni gazdaságpolitika nem volt alkalmas arra, hogy ezt a csapdát kikerüljük. Kábé ugyanott tartunk, mint az elején.
• 07.00: A politikailag kedvezményezett, agyontámogatott, állami megrendelésekkel tömött cégek sem léptek előre termelékenységben, nem szereztek speciális tudást, nem építettek erős márkát, nem exportáltak. Nem vitték előre az országot. Ez nem a kelet-ázsiai modell. 
• 12.20: A NER-cégek és a piaci alapon működő hazai tulajdonú cégek legtöbbször nem keresztezték egymás útját. Ahol mégis, ott brutális volt a politikailag segített vállalatok erőfölénye.
• 15.30: A politikához kötődő körülbelül negyven cégcsoport a GDP 6-8 százalékát produkálta. Jelentősen csökkent a külföldi tulajdon aránya a médiában, bankszektorban, energetikában és még néhány szolgáltatási szegmensben, étkeztetésben, létesítményüzmeltetésben.
• 18.30: A rezsicsökkentéssel tulajdonképpen az infrastruktúránkat éljük föl. Tavaly nyáron már komoly áramkimaradások voltak az V. kerületben. 
• 21.00: 2015-ig csak külföldi nagy vállalatok és magyar kis vállalatok kaphattak támogatást, a hazai nagy vállalatok komoly hátrányban voltak.
• 24.00: Ugyan, mi értelme volt még MNB-s kötvényprogrammal is megtámogatni a Mercedest?
• 27.00: 2024-re Mészáros Lőrincnek már 390 cége volt. Amikor a cégvásárlásokkal kiléptek az államilag garantálható konfortzónából, jöttek a nagy bukások. A Culinaris szomorú sorsa Száraz Istvánnál. Fölborul-e a 4IG?
• 32.00: A NER-cégeknek a túléléshez először tisztázni a tulajdonviszonyaikat. A tulajdonosoknak kell kemény döntéseket hozniuk. 
• 33.30: Húsz év alatt 60 milliárd euró érkezett az országba: fele támogatás, fele befektetés. A GDP a háromszorosára nőtt (nominálisan). De már 2019-ben látszott, hogy ennek a modellnek vége. Már nem tud nőni.
• 36.30: Hogyan tudhatnánk növelni a termelékenységet? Nagyon idiótán használtuk fel a támogatásokat. Még azokat is, amik nem térkövekre és kutyakilátókra, hanem mondjuk mezőgazdasági gépekre mentek.
• 40.00: Miért nem olvadt össze a Mol és a PKN Orlen?
• 43.00: Lengyel és cseh vállalatok tűnnek föl minden területen Magyarországon. Kettő pislogunk, és leversenyzik a mi cégeinket.
• 45.00: Innoválni kéne, de mit innováljunk? A 90-es évekre már a Lufthansa volt a „magyar nemzeti légitársaság”, a magyarok azzal szerettek utazni.
• 47.00: Az orvosi eszközök piacán még vannak lehetőségeink. Gyártunk remek röntgengépeket is, a magyar kórházak mégis inkább az ugyannyit tudó, 40 százalékkal drágább Siemenst veszik. Vajon miért?
• 49.00 Németh Miklós volt az utolsó magyar miniszterelnök, aki az asztalra csapott, és elérte a Suzukinál, hogy a beszállítók jó része magyar legyen. Azóta akkor sem kértünk semmit a külföldi befektetőktől, amikor lehetett volna. Az Audinál, Opelnél, Mercedesnél már nincsen Tier 1-es magyar beszállító, de Tier 2-es még van. A BYD-nél viszont már semilyen magyar beszállító sincs. Nulla.
• 55.00 Orbánék az utolsó hónapokban a teljes magyar védelmi ipart privatizálták, részben külföldre. Ki indul majd a közbeszerzéseken, ha bejönnek az új EU-pénzek?
• 60.00 Milyen magyar cégekben van külföldön releváns üzleti tudás?