A „válogatósság” száz éve még nem létezett. Ultrafeldolgozott élelmiszerek és függőség. „Dehát rá van írva, hogy bio!” Azt gondolod, hogy egészségeset adsz a gyerekednek, pedig…
00:00 Intro 
01:30 Veit könyve a gyerekek száz évvel ezelőtti étkezési szokásairól.
09:00 Tényleg mást kell ennie a gyereknek, mint a felnőttek? Mennyire mást? 
18:00 Élménytelenné vált az evés a családokban. Túl sok inger, túl sok képernyő, kevés mozgás.
28:40 Ultrafeldolgozott gyerekételek. Minden tele cukorral. Nem tud megéhezni a gyerek a nasitól. Ráírják, hogy bio, hogy száz százallék gyümölcs, de csak kárt csinálsz vele. Health washing.
32:00 Azt gondolod, hogy egészségeset adsz a gyereknek, pedig…
33:00 Nagyszülők, rokonok, vendégség. 27 féle színes cukor az asztalon. Nagy az ellenszél. 
37:50 A megosztott felelősség modellje. Nemcsak a szülő a felelős, a gyerek is. A piac, mint minőségi program.

Helen Zoe Veit  amerikai történész a száz évvel ezelőtti gyermekétkezésről és a modernkori válogatósságról szóló, idén megjelent könyvében azt írja, hogy a gyerekkori válogatósság nem veleszületett vagy elkerülhetetlen jelenség, hanem jelentős részben történelmi, kulturális és társadalmi hatások eredménye. A 19. században az amerikai gyerekek ugyanazokat az ételeket ették, mint a felnőttek: keserű zöldségeket, savanyúságokat, belsőségeket, csípős ételeket és sok más, ma "gyerekbarátnak" nem tartott fogást. Az 1930-as évek előtt a válogatós evés nem létezett fogalomként, még kevésbé a gyermekek identitásának részeként. A korábbi generációk alig vették észre az alkalmankénti étel-visszautasításokat, vagy „szeszélyeknek” tekintették azokat, nem a gyermekkor központi részének, ahogyan ma sem tekintjük a gyerekek fogmosás vagy naptej elutasítására tett kísérleteit identitásuk részének. A külön gyerekmenük, a kifejezetten gyerekeknek gyártott ultra feldolgozott ételek és az ezekhez kapcsolódó marketing azt az elképzelést erősítették meg, hogy a gyerekek természetüknél fogva csak néhány egyszerű ízt kedvelnek (a gyerekmenük kötelező sültkumpli–rántottcsirkéje!). Ráadásul akkora könnyen elérhető kínálat sem létezett a szülők számára alternatívákat felkínálni a vacsorát elutasító gyereknek (az 1960-as évek közepére egy átlagos amerikai szupermarket vásárlója több mint hétezer árucikk közül választhatott, ez több mint kétszerese volt annak, ami húsz évvel korábban volt elérhető, és tízszerese egy 1920-as élelmiszerbolt kínálatának).

Anélkül, hogy belecsúsznánk a “régen minden jobb volt” sopánkodásba, arról beszélgetünk, hogyan változott a gyerekek étkezéséhez való viszonyunk, mit tekintünk normálisnak vagy éppen egészségesnek, és hogyan segíthet nekünk a történeti szempont, hogy a jelenben kialakítsuk a saját családi étkezési normáinkat. Nem szeretnénk a válogatós gyerekek szüleit sem hibáztatni, sem a valóban létező szenzoros érzékenységet eltagadni, ehelyett a mai részben azt szeretnénk végiggondolni, hogyan lehet a családi asztal körüli csatározásokat és örömtelivé és élménytelivé tenni az étkezést.

Vendégünk Dénes Dóra, funkcionális táplálkozási tanácsadó, természetgyógyász, az Édespofa blog írója és a Nincs olyan, hogy rossz evő könyv szerzője, aki könyvében a válogatósság a biológiai, fejlődési, érzékszervi és kapcsolati tényezők együttesére is kitér és abban igyekszik támpontokat adni hogyan tud egy család támogató módon reagálni rá a mindennapokban.

Az Umami a 444.hu kéthetente jelentkező gasztronómiai podcastja. Az első adásban két Z generációs szakács, Pohner Ádám és Hetey Márton, a második adásban Makai Edina volt a vendégünk. 

Ha van kérdésetek, tippetek, hozzászólásotok vagy egy téma ötletetek, amiről szívesen hallgatnátok beszélgetést, küldjétek az umami@444.hu címre!

Kövesd az Umamit Spotifyon és Apple Podcastson!

A &bdquo;v&aacute;logat&oacute;ss&aacute;g&rdquo; sz&aacute;z &eacute;ve m&eacute;g nem l&eacute;tezett. Ultrafeldolgozott &eacute;lelmiszerek &eacute;s f&uuml;ggős&eacute;g. &bdquo;Deh&aacute;t r&aacute; van &iacute;rva, hogy bio!&rdquo; Azt gondolod, hogy eg&eacute;szs&eacute;geset adsz a gyerekednek, pedig&hellip;
<ul>
<li>00:00 Intro&nbsp;</li>
<li>01:30 Veit k&ouml;nyve a gyerekek sz&aacute;z &eacute;vvel ezelőtti &eacute;tkez&eacute;si szok&aacute;sair&oacute;l.</li>
<li>09:00 T&eacute;nyleg m&aacute;st kell ennie a gyereknek, mint a felnőttek? Mennyire m&aacute;st?&nbsp;</li>
<li>18:00 &Eacute;lm&eacute;nytelenn&eacute; v&aacute;lt az ev&eacute;s a csal&aacute;dokban. T&uacute;l sok inger, t&uacute;l sok k&eacute;pernyő, kev&eacute;s mozg&aacute;s.</li>
<li>28:40 Ultrafeldolgozott gyerek&eacute;telek. Minden tele cukorral. Nem tud meg&eacute;hezni a gyerek a nasit&oacute;l. R&aacute;&iacute;rj&aacute;k, hogy bio, hogy sz&aacute;z sz&aacute;zall&eacute;k gy&uuml;m&ouml;lcs, de csak k&aacute;rt csin&aacute;lsz vele. Health washing.</li>
<li>32:00 Azt gondolod, hogy eg&eacute;szs&eacute;geset adsz a gyereknek, pedig&hellip;</li>
<li>33:00 Nagysz&uuml;lők, rokonok, vend&eacute;gs&eacute;g. 27 f&eacute;le sz&iacute;nes cukor az asztalon. Nagy az ellensz&eacute;l.&nbsp;</li>
<li>37:50 A megosztott felelőss&eacute;g modellje. Nemcsak a sz&uuml;lő a felelős, a gyerek is. A piac, mint minős&eacute;gi program.</li>
</ul>
Helen Zoe Veit&nbsp; amerikai t&ouml;rt&eacute;n&eacute;sz a sz&aacute;z &eacute;vvel ezelőtti gyermek&eacute;tkez&eacute;sről &eacute;s a modernkori v&aacute;logat&oacute;ss&aacute;gr&oacute;l <a href="https://www.amazon.com/Picky-American-Children-Fussiest-History/dp/1250402506">sz&oacute;l&oacute;, id&eacute;n megjelent k&ouml;nyv</a>&eacute;ben azt &iacute;rja, hogy a gyerekkori v&aacute;logat&oacute;ss&aacute;g nem velesz&uuml;letett vagy elker&uuml;lhetetlen jelens&eacute;g, hanem jelentős r&eacute;szben t&ouml;rt&eacute;nelmi, kultur&aacute;lis &eacute;s t&aacute;rsadalmi hat&aacute;sok eredm&eacute;nye. A 19. sz&aacute;zadban az amerikai gyerekek ugyanazokat az &eacute;teleket ett&eacute;k, mint a felnőttek: keserű z&ouml;lds&eacute;geket, savany&uacute;s&aacute;gokat, belsős&eacute;geket, cs&iacute;pős &eacute;teleket &eacute;s sok m&aacute;s, ma "gyerekbar&aacute;tnak" nem tartott fog&aacute;st. Az 1930-as &eacute;vek előtt a v&aacute;logat&oacute;s ev&eacute;s nem l&eacute;tezett fogalomk&eacute;nt, m&eacute;g kev&eacute;sb&eacute; a gyermekek identit&aacute;s&aacute;nak r&eacute;szek&eacute;nt. A kor&aacute;bbi gener&aacute;ci&oacute;k alig vett&eacute;k &eacute;szre az alkalmank&eacute;nti &eacute;tel-visszautas&iacute;t&aacute;sokat, vagy &bdquo;szesz&eacute;lyeknek&rdquo; tekintett&eacute;k azokat, nem a gyermekkor k&ouml;zponti r&eacute;sz&eacute;nek, ahogyan ma sem tekintj&uuml;k a gyerekek fogmos&aacute;s vagy naptej elutas&iacute;t&aacute;s&aacute;ra tett k&iacute;s&eacute;rleteit identit&aacute;suk r&eacute;sz&eacute;nek. A k&uuml;l&ouml;n gyerekmen&uuml;k, a kifejezetten gyerekeknek gy&aacute;rtott ultra feldolgozott &eacute;telek &eacute;s az ezekhez kapcsol&oacute;d&oacute; marketing azt az elk&eacute;pzel&eacute;st erős&iacute;tett&eacute;k meg, hogy a gyerekek term&eacute;szet&uuml;kn&eacute;l fogva csak n&eacute;h&aacute;ny egyszerű &iacute;zt kedvelnek (a gyerekmen&uuml;k k&ouml;telező s&uuml;ltkumpli&ndash;r&aacute;ntottcsirk&eacute;je!). R&aacute;ad&aacute;sul akkora k&ouml;nnyen el&eacute;rhető k&iacute;n&aacute;lat sem l&eacute;tezett a sz&uuml;lők sz&aacute;m&aacute;ra alternat&iacute;v&aacute;kat felk&iacute;n&aacute;lni a vacsor&aacute;t elutas&iacute;t&oacute; gyereknek (az 1960-as &eacute;vek k&ouml;zep&eacute;re egy &aacute;tlagos amerikai szupermarket v&aacute;s&aacute;rl&oacute;ja t&ouml;bb mint h&eacute;tezer &aacute;rucikk k&ouml;z&uuml;l v&aacute;laszthatott, ez t&ouml;bb mint k&eacute;tszerese volt annak, ami h&uacute;sz &eacute;vvel kor&aacute;bban volt el&eacute;rhető, &eacute;s t&iacute;zszerese egy 1920-as &eacute;lelmiszerbolt k&iacute;n&aacute;lat&aacute;nak).
An&eacute;lk&uuml;l, hogy belecs&uacute;szn&aacute;nk a &ldquo;r&eacute;gen minden jobb volt&rdquo; sop&aacute;nkod&aacute;sba, arr&oacute;l besz&eacute;lget&uuml;nk, hogyan v&aacute;ltozott a gyerekek &eacute;tkez&eacute;s&eacute;hez val&oacute; viszonyunk, mit tekint&uuml;nk norm&aacute;lisnak vagy &eacute;ppen eg&eacute;szs&eacute;gesnek, &eacute;s hogyan seg&iacute;thet nek&uuml;nk a t&ouml;rt&eacute;neti szempont, hogy a jelenben kialak&iacute;tsuk a saj&aacute;t csal&aacute;di &eacute;tkez&eacute;si norm&aacute;inkat. Nem szeretn&eacute;nk a v&aacute;logat&oacute;s gyerekek sz&uuml;leit sem hib&aacute;ztatni, sem a val&oacute;ban l&eacute;tező szenzoros &eacute;rz&eacute;kenys&eacute;get eltagadni, ehelyett a mai r&eacute;szben azt szeretn&eacute;nk v&eacute;giggondolni, hogyan lehet a csal&aacute;di asztal k&ouml;r&uuml;li csat&aacute;roz&aacute;sokat &eacute;s &ouml;r&ouml;mteliv&eacute; &eacute;s &eacute;lm&eacute;nyteliv&eacute; tenni az &eacute;tkez&eacute;st.
Vend&eacute;g&uuml;nk D&eacute;nes D&oacute;ra, funkcion&aacute;lis t&aacute;pl&aacute;lkoz&aacute;si tan&aacute;csad&oacute;, term&eacute;szetgy&oacute;gy&aacute;sz, az <a href="https://edespofa.hu/">&Eacute;despofa blog</a> &iacute;r&oacute;ja &eacute;s a <a href="https://hvgkonyvek.hu/konyv/nincs-olyan-hogy-rossz-evo">Nincs olyan, hogy rossz evő k&ouml;nyv </a>szerzője, aki k&ouml;nyv&eacute;ben a v&aacute;logat&oacute;ss&aacute;g a biol&oacute;giai, fejlőd&eacute;si, &eacute;rz&eacute;kszervi &eacute;s kapcsolati t&eacute;nyezők egy&uuml;ttes&eacute;re is kit&eacute;r &eacute;s abban igyekszik t&aacute;mpontokat adni hogyan tud egy csal&aacute;d t&aacute;mogat&oacute; m&oacute;don reag&aacute;lni r&aacute; a mindennapokban.
Az Umami a 444.hu k&eacute;thetente jelentkező <a href="https://444.hu/2026/06/12/indul-az-umami-a-444-uj-gasztropodcastja">gasztron&oacute;miai podcastja.</a> Az <a href="https://444.hu/2026/06/14/feltesz-az-ember-egy-kis-csontot-aztan-megy-magatol-itt-az-umami-a-444-uj-gasztropodcastja">első ad&aacute;sban </a>k&eacute;t Z gener&aacute;ci&oacute;s szak&aacute;cs, Pohner &Aacute;d&aacute;m &eacute;s Hetey M&aacute;rton, <a href="https://444.hu/2026/06/28/umami-2-a-konyha-neha-tenyleg-csatater">a m&aacute;sodik ad&aacute;sban</a> Makai Edina volt a vend&eacute;g&uuml;nk.&nbsp;
Ha van k&eacute;rd&eacute;setek, tippetek, hozz&aacute;sz&oacute;l&aacute;sotok vagy egy t&eacute;ma &ouml;tletetek, amiről sz&iacute;vesen hallgatn&aacute;tok besz&eacute;lget&eacute;st, k&uuml;ldj&eacute;tek az umami@444.hu c&iacute;mre!
K&ouml;vesd az Umamit <a href="https://open.spotify.com/show/033zsb7DLjd34NawoK1iFe">Spotifyon</a> &eacute;s <a href="https://podcasts.apple.com/hu/podcast/umami/id6784570438">Apple Podcastson</a>!

Kéthetente beszélgetünk gasztronómiáról, annak gazdasági, társadalmi és kulturális vetületeiről. A gasztronómiát gyakran értéksemleges területnek gondoljuk, egy társadalmon és politikán kívüli világnak, miközben fontos látni, hogy amit eszünk, és enni fogunk a jövőben, az társadalmi folyamatokba ágyazott jelenség.

K&eacute;thetente besz&eacute;lget&uuml;nk gasztron&oacute;mi&aacute;r&oacute;l, annak gazdas&aacute;gi, t&aacute;rsadalmi &eacute;s kultur&aacute;lis vet&uuml;leteiről. A gasztron&oacute;mi&aacute;t gyakran &eacute;rt&eacute;ksemleges ter&uuml;letnek gondoljuk, egy t&aacute;rsadalmon &eacute;s politik&aacute;n k&iacute;v&uuml;li vil&aacute;gnak, mik&ouml;zben fontos l&aacute;tni, hogy amit esz&uuml;nk, &eacute;s enni fogunk a j&ouml;vőben, az t&aacute;rsadalmi folyamatokba &aacute;gyazott jelens&eacute;g.