A miniszterelnök az elmúlt másfél évtizedben számos alkalommal fejtette ki, legutóbb a Mohácson tartott kampánygyűlésén, hogy fő célja nem a jó kormányzás. A titkos ambíciója a magyarok kishitű, pesszimista, cinikus lelki karakterének átalakítása. Ezt szokta a „merjünk nagyok lenni!” szlogennel leírni. Ennek az optimista motivációs kísérletnek a szolgálatába állította a sportot, a kultúrát, az emlékezetpolitikát és így tovább, de közben a hatalom megtartása érdekében elárasztotta az országot félelemre építő háborús, migrációs, átoperálós fekete kampányokkal, amik egészen más irányba igyekeztek formálni a magyarok világszemléletét és lelki attitűdjét. A  nemzet lelki, mentális állapotát nehéz pontosan felmérni, de vannak jelek, amikből kiolvasható, hogy nagyon nem vagyunk a topon. 

Hol tart fejben a magyar? 

Erről agyalunk Krekó Péterrel, politikai pszichológussal, politológussal, a Political Capital Institute Igazgatójával.